Nagyon régóta nem írtam.Egy hónapja. Rengeteg idő. Fogalmam sincs hol kezdjem, de elkezdem, aztán lesz valahogy.

 Az üresség.A gyilkos. Kezdem azt érezni, hatalmam van felette, én irányítom. Távolodik és egyre láthatatlanabb. Kezdem érezni a boldogság pillanatait, a várakozásét, és a vágyakozásét.

Az egész egy internetes oldalon kezdődött. Németországi magyarok portálja.Nézegettem a felhasználókat, barátokat akartam. A szemem megakadt egy képen. Semmi különös-gondoltam , csak egy srác. Aranyos volt, és ennyi. Írtam neki egy üzit, lenne-e kedve beszélgetni. A válasz gyorsan jött, igen. Msn...még mindig aranyos. Jó szövege van, van véleménye, de nem okoskodik. Semmi különös. Msn kamerával.Szimpatikus pofija van. Nem szeretek így ismerkedni, de tetszett. Beszélgetünk.Nagyon sokat.Minden passzol. Aztán a dolog kezdett elfajulni..a szexualitás felé. Eleinte tetszett, aztán megijedtem.Majd visszafogta magát, és a dolog megint ment tovább. Aztán skyp. Így már hallottam is a hangját. A kis édes. Annyira huncut. Nagyon sokat kameráztunk, és beszélgettünk így. Áradt belőle az irántam tanusíott tisztelet, és ez megbabonázott. Kedves volt, de szexi, humoros, de okos. Fogalmam sincs ki ő. De megtaláltam. Ő az? Nem tudom.

Félek. Kegyetlenül félek. Félek érezni. Utálom, hogy huncut kék szemei vannak, és utálom amikor zavarban van, és annyira aranyos. Utálom, amikor mosolyog, elgondolkozik, és kuncog. Megveszek tőle. Soha nem éreztem ilyet. Mi ez? Minek hívják ezt? És ez fájni fog???

Minden nap , mindig eszembe jut. Egy találka, egy csók, egy érintés. És egy szeretkezés. Levett a lábamról. És ez nem jó így. Ha érezni fogok, és csalódok, nagyon fájni fog. De tudok bízni. Hülye hülye hülye ember vagyok. Képes vagyok bízni. Mindig. Akármi történik velem. Nem tudok negatív lenni. Ez hiba??

Nem tudom fájni fog- e, vagy mi lesz belőle.

De a sötétséget elüldözte a lelkemből. És ezért sosem lehetek elég hálás neki.

"Sosem féltem attól, mi lesz ha nem kellek. Most félek. Most akarom hogy kelljek."