Havazik. Németországban tél van. Jeges, hideg széllel jött, és itt maradt. Reggelente -5-6 fokok vannak. Irtózatos.
Nálam is tél van. Visszavonhatatlanul. Van egy űr bennem, amit nem képes senki betölteni.Számomra érthetetlen. De igyekszem a Varázslat másik felét is észrevenni és megismerni. A. tegnap varázsolt. Átvarázsolta a szobámat. Visszakaptam a bútoraimat a másik szobából (Fehér gardróbszekrény, fehér komód, és egy személyes kovácsolatvasszerű keretes ágy).A falak körbe másfél méterig krémszínűek, és az ágyam mellett egy piros csík hózódik, ami feldobja az egészet.Isteni. Sokkal jobban érzem magam tőle. Szeretet vesz körül általuk és ez varázslatos.Szerintem. Láttam az aggódó tekintetét, mire kibökte, aztán reméli nem feleslegesen festette ki, és visszajövök pihi után. Nem értettem. Aztán mondta, sokszor megtörtént már.Hihetetlen.
Lovacskámmal a héten pályát is ugrottam.Fantasztikus volt. A helyi belovagló srác(Akit utálok, amikor meresztgeti rám a szép nagy kék szemeit!!) közvetített mint egy sporthiradós.Nagyon vidám volt, élveztem.
Tegnap partyba indultunk. A. levágta a hajam. Iszonyú rövid.Alig ér a vállamig. De valahol okés, mert hiába volt hosszú, el volt vékonyodva, és annyira hullott, hogy már már veszélyes volt.Belovagló sehol, mert vele mentünk volna, így party lefújva, sminkben hazahoztak:D:D
Mindegy.Ezt az űrt valahogy be kell töltenem.Megoldom, nyugi.
