A rider's Diary

Tut mir Leid, aber heute schon auf deutsch. Ich finde nicht die Wörter auf Ungarisch, mein Kopf ist total richtig deutsch geworden.Scheisse.

Schon seit langem hab ich gar nicht geschrieben. Ich schreibe immer, wenn ich glücklich bin, oder ich habe keine Angst. Wenn ich habe, schreib ich nicht so gerne..nicht so gut zu lesen.Aber muss schreiben, weil mein Kopf schon total voll ist, kein Platz mehr.

Ich hab einen Mann kennengelernt.Aber weiss ich nicht warum. Das kann auch sein, wenn er das jetzt liest, macht richtig schluss, weil so meine richtige Gefühle wissen wird.

Unbeschreiblich.Ich weiss nicht, wann hab ich das gefühlt. Langem nicht. Hab ich schon natürlich, aber das ist ganz anders.Ich bin zu durcheinander. Das würde ich nicht sagen, oh ja, tut mir weh..weil nem. Aber trotzdem ist komisch.

Wir sind nicht zusammen. NICHT ZUSAMMEN. Treffen wir oft, schlafe bei ihm, sind wir unterwegs, und machen wir alles, wie alle ganz normale paar. Aber die unterschied. Eigentlich getrennt. Ich hab Angst von ihm. Hab Angst, wegen meine Gefühlen. Ich weiss manchmal nicht, was darf ich machen, was nicht. Ich kann nicht entscheiden, jetzt darf ich ihm schreiben oder nicht. Ich will nicht das hören, ich bin zu viel, ich hab kein gefühl mehr, usw.Nein.Hab genug mal gehört. Er ist ganz anders. Im Tag, wenn ich nur denke an ihn, bin fertig.Meine Magel ist so...ah.immer nur zittert. Furchtbar. Ich will ihn. Immer, egal wo ich bin, oder wo er ist. Aber das weiss auch, ich darf nicht soo doll wollen. Ich habe nicht ihn. Ich muss meine kopf ausschalten. Keine Ahnung, wo ist die grenze.

Ich warte darauf..einmal sagt..Honey..Liebe Honey..Ich will dich , weil ohne dich geht gar nicht...ich liebe ihn..Ich bin so gedulgig.Richtig. Aber das weiss ich auch, kann ich nicht ewig. Ich weiss auch, wir würden so passen. Aber muss ich ihn auch verstehen, und ich versuche das, weil er mir so wichtig ist.

Aber..ich bin so jung..und sind noch so viele Männer. Es lohnt sich für mich?Das machen?

Ich will einfach glücklich sein. Mir ist scheiss egal, wie er lebt, wie wenige zeit hat...er ist so, das ist seine leben, und ich wollte das..mit problemen zusammen.

Egal.Ich mache das jetzt so....Ich kann nur hoffen, er hat auch änliches gefühl, wie ich...und dann vielleicht einmal..

Ich hab noch so viele Gedänken, aber alles kann ich jetzt nicht schreiben.Später.

Aber eine, einziges weiss ich..ich liebe ihn. Das weiss ich nicht, wie lange hab ich diese gefühl, in diesem situation...aber jetzt.ich liebe ihn so doll..

Szombat este van.Bulizni akarok, de senki nem vevő ma rá. Eldöntöttem, egyedül megyek. Autóm van, 10 percre van innen, legrosszabb esetben hazajövök.Veszek egy piát, rágyújtok, és elnézegelődök. Azt hinné az ember meghibbantam. Pedig csak emberek közé akarok menni. Egész nap csak a lovak, jobbról balról meg tehenek vesznek körül. Több állat él ebben a faluban mint ember. Ijesztő.

Munka:

Kaptunk egy új munkatársat magyarból. Chef ismeri, ő szerezte. Hiba volt.Rábeszélt a főnökömre, majd egy telepen belül változtatott munkahelyet. Szerintem katasztrófális.Amúgy minden rendben, sokat dolgozom. Egyre többet lovagolok, ami nagyon jó. A másik istállóban van egy lány, akinek van egy lova , és néha  I. szokta lovagolni. Megkért, hogy lovagoljam én, így most heti négy alkalomra van egy fix lovam.Elég nehéz lovagolni, 17 éves, 6 évesen már S-ben ment. Fantasztikus ló. A munkám el van ismerve, meg van fizetve, így azért megéri a nap 12-14 óra.

Pasik:

A múltkori bulin összeismerkedtem taggal, legyen B. Minden passzolt, jófej volt és aranyos. Egyedülálló (?), 25, lakással, kocsival, amit akartok. Minden reggel a "Guten Morgen Süße" sms-re ébredtem, stb..Aztán nem tudom, megérinthette a tavaszi szellő, vagy a fene se tudja, de eltűnt.Még jött egy üzi, hogy : Kuss!. Aztán vége. Nem jött több válasz.Ti értitek ezt?Megbolondult mindenki?Pedig már annyira jó lett volna, nem egyedül lenni. Fél éve hogy egyedül vagyok, és kicsit kezdek tőle begolyózni. Teljesen jól érzem magam itt, de azért ez már hiányzik.

Minden más:

Mindenki hiányzik. Család, legjobb..és kb ennyi:D Más nem hiányzik. Azt sem tudom mikor látogatok haza. De tudom hogy az életem a jó irányba halad, még akkor is, ha néha nehéz is. Nem tudom miért, de érzem. Elindultam egy úton, amiről most azt hiszem helyes. Van munkám, megállom a helyem egy idegen országban, idegen emberek között. Akik már néha-néha nem is annyira idegenek. Amikor versenyre megyünk, és szembe jönnek az ismerősök, és kérdezik: Szilviiii, was ist mit dir??Ez elég jó érzés. Ismernek az emberek, és a legjobb hogy szeretnek is. Szerintem ez fantasztikus dolog. Igaz apróság, de nekem sokat jelent.Szerintem érthető.

Ez a blogírás nekem mostanában lassan megy.Bár a betűket most sem látom élesem, szóval nem tudom meddig bírom cérnával.

December 28-án végre megműtötték a szemem. A Margit-szigeti Danubius Hotelben laktunk anyuval 3 napig. Maga a műtét nem volt vészes, semmit nem éreztem, bár érdekes érzés volt, ahogy nyúlkáltak jobbra-balra.

Mindenesetre a legjobb dolog az egészben az volt, hogy végre találkozhattam Szöszivel. Megbeszéltük, hogy a Duna partján elindulunk egymás felé, és majd féluton találkozunk. Na hát én ugye szokásomhoz híven bambulva csattogtam előre, aztán jött ez a bolond, és nekemrontott ,én meg majdnem rosszul lettem. Annyira jó érzés volt, hogy végre megölelhetem, miután már annyira vágytunk ere. Voltunk itt is ott is, volt a hotelben is nálunk, wellnesseltünk is meg minden. Elvarázsolt. A műtét után ő vigyázott rám, és amikor a legrosszabbul voltam, ő kísérgetett, szerzett nekem szállást a koliban, stb. Nem is tudom mi lett volna velem, ha ő nincs.

Annyira írnék másról is, de a fejemben csak ő van. A többi mellékes. Annyira más, annyira érzelmes, annyira figyel rám. És nekem ezek annyira új dolgok. Legszívesebben mindent megtennék érte, mert úgyérzem ő igazán megérdemli.

Azt hiszem mégiscsak felmászok annak a fának a tetejére, mert nem tudom megállni, hogy ne lássam azt a gyönyörű kilátást.

Nem tudom mi lesz, ne is kérdezzétek. Valahogy majd lesz. De azt tudom, hogy nekem ő kell, és képes vagyok bármit megtenni. Nem hisztizek, nem akaratoskodok, nem féltékenykedek. Azt akarom, hogy érezze, mellettem boldog lehet.

Folyt köv, ha összraktam fejben...

Nagyon régóta nem írtam.Egy hónapja. Rengeteg idő. Fogalmam sincs hol kezdjem, de elkezdem, aztán lesz valahogy.

 Az üresség.A gyilkos. Kezdem azt érezni, hatalmam van felette, én irányítom. Távolodik és egyre láthatatlanabb. Kezdem érezni a boldogság pillanatait, a várakozásét, és a vágyakozásét.

Az egész egy internetes oldalon kezdődött. Németországi magyarok portálja.Nézegettem a felhasználókat, barátokat akartam. A szemem megakadt egy képen. Semmi különös-gondoltam , csak egy srác. Aranyos volt, és ennyi. Írtam neki egy üzit, lenne-e kedve beszélgetni. A válasz gyorsan jött, igen. Msn...még mindig aranyos. Jó szövege van, van véleménye, de nem okoskodik. Semmi különös. Msn kamerával.Szimpatikus pofija van. Nem szeretek így ismerkedni, de tetszett. Beszélgetünk.Nagyon sokat.Minden passzol. Aztán a dolog kezdett elfajulni..a szexualitás felé. Eleinte tetszett, aztán megijedtem.Majd visszafogta magát, és a dolog megint ment tovább. Aztán skyp. Így már hallottam is a hangját. A kis édes. Annyira huncut. Nagyon sokat kameráztunk, és beszélgettünk így. Áradt belőle az irántam tanusíott tisztelet, és ez megbabonázott. Kedves volt, de szexi, humoros, de okos. Fogalmam sincs ki ő. De megtaláltam. Ő az? Nem tudom.

Félek. Kegyetlenül félek. Félek érezni. Utálom, hogy huncut kék szemei vannak, és utálom amikor zavarban van, és annyira aranyos. Utálom, amikor mosolyog, elgondolkozik, és kuncog. Megveszek tőle. Soha nem éreztem ilyet. Mi ez? Minek hívják ezt? És ez fájni fog???

Minden nap , mindig eszembe jut. Egy találka, egy csók, egy érintés. És egy szeretkezés. Levett a lábamról. És ez nem jó így. Ha érezni fogok, és csalódok, nagyon fájni fog. De tudok bízni. Hülye hülye hülye ember vagyok. Képes vagyok bízni. Mindig. Akármi történik velem. Nem tudok negatív lenni. Ez hiba??

Nem tudom fájni fog- e, vagy mi lesz belőle.

De a sötétséget elüldözte a lelkemből. És ezért sosem lehetek elég hálás neki.

"Sosem féltem attól, mi lesz ha nem kellek. Most félek. Most akarom hogy kelljek."

   Havazik. Németországban tél van. Jeges, hideg széllel jött, és itt maradt. Reggelente -5-6 fokok vannak. Irtózatos.

Nálam is tél van. Visszavonhatatlanul. Van egy űr bennem, amit nem képes senki betölteni.Számomra érthetetlen. De igyekszem a Varázslat másik felét is észrevenni és megismerni. A. tegnap varázsolt. Átvarázsolta a szobámat. Visszakaptam a bútoraimat a másik  szobából (Fehér gardróbszekrény, fehér komód, és egy személyes kovácsolatvasszerű keretes ágy).A falak körbe másfél méterig krémszínűek, és az ágyam mellett egy piros csík hózódik, ami feldobja az egészet.Isteni. Sokkal jobban érzem magam tőle. Szeretet vesz körül általuk és ez varázslatos.Szerintem. Láttam az aggódó tekintetét, mire kibökte, aztán reméli nem feleslegesen festette ki, és visszajövök pihi után. Nem értettem. Aztán mondta, sokszor megtörtént már.Hihetetlen.

Lovacskámmal a héten pályát is ugrottam.Fantasztikus volt. A helyi belovagló srác(Akit utálok, amikor meresztgeti rám a szép nagy kék szemeit!!) közvetített mint egy sporthiradós.Nagyon vidám volt, élveztem.

Tegnap partyba indultunk. A. levágta a hajam. Iszonyú rövid.Alig ér a vállamig. De valahol okés, mert hiába volt hosszú, el volt vékonyodva, és annyira hullott, hogy már már veszélyes volt.Belovagló sehol, mert vele mentünk volna, így party lefújva, sminkben hazahoztak:D:D

Mindegy.Ezt az űrt valahogy be kell töltenem.Megoldom, nyugi.

Elnézést mindenkitől, de újra kellett a blogom gyártani. Rengeteg dolog van, amit leírnék, de azt akartam, csak Ti olvassátok.Elkezdem.

Az egész egy filmmel kezdődött..

Soha életemben rá nem vettek volna, hogy Twiligtot nézzek. Mégis rávetemedtem, mivel szeretem a vámpíros filmeket, és gondoltam hátha jó. Nem rossz, kicsit nyálas, de vámpíros. Minden egyes pillanattal, ahogy előbbre jutottam a filmmel, kicsit meghaltam. Éreztem, ahogy semmivé leszek, ahogy elporladok, azt éreztem semmi vagyok. Ne értsétek félre, ez nem a Robert Pattinson, vagy Edward Cullen izé..nem erről van szó. De megérintett a filmben az Érzés. A nagybetűs érzés. Ezért írtam amit írtam. Varázslatot akarok. Nincs az életemben varázslat. Nemtalálom. Eddig mindig megtaláltam, most nincs meg. Pedig nekem szükségem van rá, különben meghalok, elhagy az erőm. De nincs érzés. Őnála sincs. Hétfőn megy haza.Azaz holnap. Viel Spass. A legjobb, hogy meg sem hat igazán. Nemérdekel. Csak keresek, kutatok, de semmi. A könnyeimmel küszködöm, annyira üres vagyok. Inkább szenvednék valaki miatt, minthogy ne érezzek semmit. Nekem kell a varázslat. Ahogy valaki hozzá ér a kezemhez. Ahogy magához ölel. És amikor rádnéz, akkor mindennek vége, mert a varázslat a tetőfokára hág, és magával ragad. A pillanat megy, tovaszáll, de én ott ragadok.Nála. A karjaiba. Fogalmam sincs ki ő. Nem találom. És gyanítom, hogy itt nem is fogom. Vagy nem tudom. Mindennap, ugyanaz, ugyanaz az unalmas nap, nem történik semmi. Jól érzem magam, elvagyok, de semmi ezen kívűl. Nem merem többször megnézni, sem ezt a filmet, sem pedig hasonlót. Minden pillanattal, ahogy többet vagyok egyedül meghalok. El vagyok varázsolva. Beszélnek mellettem, de nem hallom, csinálok valamit és nem emlékszem a mozdulatra. Máshol járok. Valahol messze, az álmaimban. Ahol minden kalandos, izgalmas, és tele van Érzéssel. Akár jó, akár rossz. Hülyeségeket beszélek, mi?Elképesztő. Könyvet kéne írnom.

Nemtudom. Bizsereg a fejem. Fogalmam sincs mit tegyek.

Csak vagyok. És tudjtok mi a vicces?

Az Érzés amiről beszélek..soha nem volt.Soha.Soha nem éreztem. Itt van bennem. De senki nem tudja felébreszteni.Senki a világon.